Ülünk, buta arccal: Sima, Anett meg én. Hónapokkal ezelőtt, amikor Schmitt közt. eln. ú., talán egy kicsikét még szilveszteri hangulatban, az alábbi szavakkal nyilvánult meg:

„Magyarországnak valószínűleg még szerencséje volt, hogy a Földközi-tenger keleti régiójának népei közül egykor pont a török szállta meg az országot, hiszen nem kényszerítették rá a magyarokat a török nyelv megtanulására, sem pedig vallásuk felvételére, és 150 éven keresztül egy stratégiai szempontból fontos helynek tekintették Magyarországot.”

Aszem a rádióból hallottuk először e mára megrendítőnek tekinthető, súlyos szavakat, aztán később olvastuk is mindenfelé.

"Rendesek ezek a törökök, b.meg."

Ezt Anett mondta, a hírek után voltunk már jóval, egy Eminem számnak ment a vége éppen. Erre én hogy

"Murat Yakin" ,

mire Sima csípőből:

"Az svájci te állat, nem török. Mit tudsz te a törökökről? Nyomorult."

Ennyi. Mert hát ez az, hogy semmit.

Egy félóra se telt bele és megnyitottuk a Török Mezők Önképzőt.

Jó. Kellett még hozzá a törpe ügynök is, aki pár órával korábban csöngetett be. Sivár, ügyfél- és főleg munkanélküli időkben, az ember meghallgatja a jehovistákat is, beengedtük hát, persze. Nem az idétlen beköszönő szlogen miatt, amit már az ajtóból elvakkantott:

"Nem ismeri az ügyfeleit? Ha bemutat nekik, bemutatom nekik!"

Képtelenül röhejes cipőjét kellett egy ideig nézni mindenképp. A cipő volt a fontos, egy kicsit a bordó öltöny is, de főleg a rikító piros, büszkén fényesre suvickolt, csillogós-kopogós cipő.

Vagy félórát szenderegtünk rajta, az ergonómikus irodaberendezéstől, az echelon tanúkig, mindenről szó esett közben, a lényeget viszont, ami SP gondolataira később oly sorsszerűen rímelt, a törpe már az ajtóban hadarta el, miközben mi türelmetlenül tuszkoltuk egyre csak kifelé.

"Tanuljanak, ha már munkájuk nincsen, képezzék magukat! Ha sehogyse megy, akkor tanuljanak valami olyanról, amiről halvány gőzük sincs, lövésük se, mindegy mi, csak új legyen. Új legyen, de teljesen. Akkor aztán, akárhogy és akármiért."

Hát legyen, akárhogy és akármiért. Figyeljünk arra, amire eddig még sosem, legalábbis alig. Komolyan, vagy komolytalanul, szorosan, vagy lazán, néha képletesen, de a legtöbbször konkrétan: törökök, szevasztok!