Beszélgetés Hegedűs Tamással (Jobbik), a parlament magyar-török baráti tagozatának elnökével - 1. rész
Kit kérdeznénk elsőre ha nem egy barátot. Hegedűs képviselő úr, szívesen és érdekesen beszél Törökországról, török magyar vonatkozásokról, mindenről - szinte kérdezni sem kell.
Hegedűs Tamás: Nagyon rossz Törökországnak, meg ennek a Törökországi helyzetnek a magyarországi dokunentáltsága. Magyarul az újságírók, külpolitikai újságírók is vagy nagyon alultájékozottak, vagy nem naprakészek. Ahhoz képest, hogy vezető világlapokban, a Newsweektől, az Economistig, a Financial Timesig, szinte minden héten van valami Törökországról, hát Magyarországon nagyon-nagyon ritkán jelenik meg. Tehát, ha valaki csak a magyar sajtóból akar Törökországról tájékozódni, annak itt nehéz dolga van. Muszáj külföldi lapokból tájékozódni, mert az, ami Törökországban történik most már lassan 10 éve az világpolitikai jelentőségű, mint fordulat. Részben gazdasági, de geopolitikailag is, tehát gyakorlatilag az egész térségnek erőviszonyait átrajzolta az a fajta új külpolitika, amit Törökország megvalósított az elmúlt 8 évben.
Hegedűs Tamás e blog számára egyetlen dolog miatt fontos: ő a parlament Magyar-Török barári tagozatának elnöke. Miközben leülünk abban maradunk, hogy kezdjük ezt az egészet a legelejétől.
Ez a török-magyar barátság, ez miért fontos az Önök pártjának, vagy Magyarországnak? Mi a motívuma, az ideológiai alapja?
Hegedűs Tamás: Az eszmei alapja mindenképpen a közös származás és a rokoni kötelék, ami a két nép között van, - bár nálunk, ugye a hivatalos kutatás és oktatás nem ezt állítja, a finnugor rokonság tana miatt. De a hagyományaink, egészen addig amíg ezt ránk nem oktrojálták ezt a marxista történetszemléletet, azok mindig is a hun örökség talaján álltak. A türk népek, ugyanígy a törökök is, azok mindig is a hunok leszármazottjainak tekintik magukat, ugyanúgy egyébként, ahogyan a mongol népek is.
Ez a tudat Törökországban erőssebben megvan, mint nálunk?
Hegedűs Tamás: Olyannyira erősen, hogy kétség sem fér hozzá, tehát ott ezt az általános iskolától kezdve így tanítják, hogy mi rokonok vagyunk. Néha úgy is emlegetnek minket mint nyugati türkök, vagy keresztény türkök, úgyhogy ez egy megkülönböztető jelzés. Egészen közeli kapcsolatot látnak a két nemzet között, az én véleményem szerint nem alaptalanul. Az olyan szavak, mint a kegyelem, bűn, áldás, ezek mind közös eredetűek. Gyakorlatilag a szókincsnek az a része, ami a hosszú időn keresztül a civilizációt jelentette az közös gyökerű. És nem úgy, ahogy a nyelvészek mondják, hogy átvettük a törököktől, vagy innen onnan, hanem ugyanabból a tőből sarjad ki, a hun nyelvek örökségeként.
Tehát van egyfajta civilizációs közös kapocs, ezt nyilván azért, felszínesen, kicsit nehezíti a vallási különbség. Mi a keresztény civilizáció része lettünk, ők a muszlimé, az iszlám civilizációé, de ez a közös civilizációs örökség ez így is világosan kimutatható. A másik az egy szubjektív része ennek, hogy én amikor török emberekkel vagyok, akkor ezt át is érzem, tényleg olyan, mintha rokonok közé érkezne az ember, ennek megfelelő szeretettel fogadják a magyarokat általában. 
Tehát, ha eszmei alapról lehet beszélni, akkor ez a közös kulturális örökség, ők is szokták így fogalmazni, meg mi is szeretjük így kifejezni: mindannyian Attila unokái vagyunk. Attilát egyébként ők is ugyanolyan mítikus ősüknek tekintik mint mi és általában türk népek is, mongol népek is. Ez túlnőve Törökország határain, tehát, ha a türk és a mongol népeket nézzük, ez egy 180 milliós népközösség, tehát egy hatalmas közös civilizáció.
Még mindig az eszmei alapoknál maradva: ennek a gondolatnak, amit nyugodtan nevezhetünk turáni gondolatnak, bár tudjuk, hogy ezt sok támadás érte, magát a turanizmus kifejezést az elmúlt évtizedekben a marxista történelemszeméleletben, dehát mi ezt vállaljuk, hiszen ez a turánizmus foglalja össze ezeknek a népeknek az egységét.
Nagyon fontos szerepe van a turáni gondolatnak a nemzeti újjászületésben, én úgy gondolom. Ugyanis az ma egy közismert közhely, hogy a magyar nép, legalábbis a mai állapotában erősen depressziós, pesszimista hangulat jellemző. tényleg, sajnos minden kimutatás ezt mutatja, hogy valami extrém mértékben rossz a közhangulat és sötétek a kilátások, tehát a rossz helyzethez képest is lényegesen rosszabb. Ennek sokféle oka van, most mindegyikre nem térnék ki, de az egyik összetevője, ez az elszigeteltség, elveszettség érzés, ami egyébként Európára nézve még igaz is. Tehát, ha csak a környezetünket nézzük, germán, szláv és vlah népek vesznek minket körül, egyikhez sincs se genetikailag, se nyelvileg közünk. De hogyha tágabban nézzük Eurázsiában, akkor már nagyon nem igaz, hogy egyedül vagyunk, hiszen egy 180 milliós nemzetközösség része vagyunk, amely hatalmas civilizációs múlttal rendelkezik.
Én úgy gondolom ennek óriási felszabadító ereje van, kicsit olyan, mint amikor az ember hazatalál, vagy régen látott rokonokat ölel a keblére. Meggyőződésem, hogy nemzeti újjászületés, lelki újjászületés szempontjából is nagyon fontos a kapcsolattartás a turáni népekkel és kiemelten Törökországgal is, amely több okból is kulcsországnak tekinthető.
Bár én gazdaságpolitikus vagyok, közgazdász, mégis ezekkel kezdtem, mert én úgy gondolom, hogy a gazdasági kapcsolatoknak is ez adhat egy biztos támaszt. Látszólag száraz tudomány a közgazdaságtan, meg a gazdasági adatok, de azért ott is nagyon nagy szerepe van a bizalomnak. Az üzletnek egy nagyon fontos feltétele a bizalom, és a bizalom az nyilván rokonok, ismerősök között erősebb. Számos példa van most is, ha megnézzük, hogy a skandináv államok milyen könnyen találtak hangot a balti köztársaságokkal, ami egyfajta kulturális közösséget jelent, de ez nagyon hamar gazdasági együttműködésbe torkollott, de nézhetjük akár a francia befektetéseket Romániában például, az a frankofón kötődéseken alapszik.
Tehát akár racionáls, gazdasági, okok is szólhatnak a török rokoni kapcsolatok feltárása mellett...
Hegedűs Tamás: Így van. Ez megalapozhatja a gazdasági kapcsolatok fellendülését, ami azért nagyon fontos és akkor itt áttérünk egy következő síkra, hogy miért fontos ez nekünk. Törökország valami elképesztő mértékben fejlődik. Ahhoz képest, hogy 2000-en, 2001 elején még a szakadék szélén állt az ország, hatalmas államháztartási hiánnyal, vágtató inflációval, tehát tényleg államcsődöt vízionáltak már, akkora nagy volt a baj. Már az akkori, majdhogynem távozó kormány belekezdett olyan gazdasági reformokba, amik egy fordulatot jelentettek. A rövidesen hatalomra kerülő, mai napig kormányzó AKP párt, ez az Igazság és Fejlődés Pártja, AKparty, ahogy ők mondják, Erdogan kormányfőnek a pártja átvette a kormányzást, akkor ezeket a reformokat folytatta. Bár sokan attól féltek, mert iszlamistának bélyegzték ezt a pártot, hogy itt valami sötét fordulat lesz, hát szó nem volt erről. 
Hanem egy olyan párt került hatalomra, és egy olyan kormányzás vette kezdetét, ami azt mondom nekünk is példaértékű lehet. Egyszerre jeleníti meg a tradíciót és a nemzeti örökséget és a vallási örökséget is ezzel együtt, ugyanakkor a szó legjobb értelmében véve modernizál. A hagyománynak és a modernizációnak egy olyan sikeres elegyét valósították meg, amelynek köszönhetően 8 év alatt, tehát az AKP kormányzásának 8 éve alatt megkétszerezték Törökország GDP-jét. Tehát kétszeresére nőtt a szakadék széléről indulva és most éppen olyan 9-10 százalékos növekedési ütemük van és vannak még tartalékok, tehát ez nagy valószínűséggel nem ér még véget.
Tavaly volt az első olyan év , amikor több török ment haza Törökországba Németországból, mint ahányan kimentek Németországba. Tehát kezd lassan a migrációs folyamat is megfordulni, ugyanis több a lehetőség. Most hiába, hogy Németországnak az egy főre jutó GDP az magasabb, de ha a dinamikát nézzük, meg a megnyíló lehetőségeket, akkor Törökország a lehetőségek hazája.
Nem beszélve arról, hogy otthon vannak, hazatérnek...
Hegedűs Tamás: Arról meg nem is beszélve, hát ők nagyon erősen kötődnek Anatóliához, tehát a szálláshelyükhöz.
Még egy fontos tényező, ami miatt óriási lehetőségei vannak a Törökországnak, túl azon, hogy önmagában is egy hatalmas belső piac, ugye egy 80 milliós ország, de Törökország a térségnek a kapuja lett. Tehát egy olyan hídfőállás, ami egyfelől belsőázsia felé nyit, hogy mást ne mondjak Kazahsztánba, ahol hatalmas fellendülés van.
Másfelől Törökország kapu a közel-kelet felé, ahová egyébként nagyon feszült volt a viszony régebben. Ez gyökeresen megváltozott az elmúlt években, egyrészt a külpolitikai fordulat miatt, mert Törökország egyre markánsabban fordul szembe Izraellel és nem egyszer ez igen súlyos konfliktusokhoz vezetett és ma már őszintén és markánsan odaállnak a palesztin ügy mellé, ami az arab világban egy nagyon fontos jelzés. Ehhez párosul egy nagyon ügyes diplomácia, amit Davidoglu külügyminiszter testesít meg. Zero problem with the neighbors, tehát 0 probléma a szomszédokkal, ez az ő alapelve: az összes szomszédos országgal, sorrol sorra, akivel feszültség volt, azt sikerült feloldani. Még Örményországgal is úgy, ahogy sikerült, de Szíriával, mondhatni fényesen sikerült.
Tehát ott, ahol majdhogynem háborús helyzet, feszültség volt a két ország között, ott ma nincsenek határok. Szabadon át lehet járni, virágoznak a gazdasági kapcsolatok a két ország között. Ami egy fontos jellemző ebből a szempontból, hogy Szíriában török szappanoperákat néznek a tévében, ami banális dolognak tűnhet, de az emberi érintkezések szintjén ezek nagyon fontosak. Gyakorlatilag összenyílt a két ország, ha úgy tetszik, Szíriában nagy mértékben megnövekedett a bizalom Törökország felé, és ők ezt ki is aknázzák a gazdasági kapcsolatokban.
Tehát Törökország, amellett, hogy a saját piaca is nagyon erős, két irányba is kaput jelent, középázsia felé és a közel-kelet felé. Ez nekünk magyaroknak azért is különsen fontos lehet, mert mindkét irány korábban hagyományos felvevő piaca volt a magyar termékeknek. Annak ellenére, hogy ez megszűnt sajnos, letarolta az elmúlt 20 év, a magyar termékeknek a híre azért még mindig megvan. A magyar terméket, akár mezőgazdasági, akár ipari termék, azok jó emléket hagytak maguk után. Hogyha sikerülne talpraállítani a magyar gazdaság termelőképességét, akkor ezeken a piacokon nekünk óriási lehetőségeink lennének. Ezért is fontos nekünk Törökország, mert Törökországnak kiépült kapcsolatrendszerei vannak, és akár vegyesvállalkozások formájában, akár más módon, a piacokra való betörés lehetősége jelentősen megnőhet.
Azt jól értem, ezek szerint, hogy ez a török ügy, ha fogalmazhatok így, ez nem az Ön személyes politikai indíttatása, hanem a Jobbik párt priorításai között is ott van? Vannak esetleg közvetlen kapcsolatok török pártokkal, már most, hogy Önök ellenzékben vannak? Ez egy Jobbikon belüli döntés, hogy akkor most ráfekszik, úgymond, erősen erre a kérdésre a párt?
Hegedűs Tamás: Túl azon, hogy én ezt egy személyes missziónak is tekintem , meg vagyok róla győződve, hogy ez mind a pártnak, mind az országak egy igen komoly kitörési irányt jelent, ez része a párt hivatalos programjának is. Már a választási programunkban, a külpolitikai részen Törökországot, mint stratégia partnert neveztük meg. Nem egyedüliként egyébként, az egésznek a gondolati kerete az a keleti nyitás, keletre fordulás. Amikor azt hirdettük meg, hogy az egyoldalú nyugati függés helyett, egy erős keleti fordulattal egyfajta egyensúlyi helyzetet hozzunk létre a külpolitikában, itt négy kulcsországot jelöltünk meg: Oroszországot, Kínát, Kazahsztánt és Törökországot. Hogy mást ne mondjak, a magyar-török baráti tagozatnak 10 tagja van, ebből hat Jobbikos, elnöki szinten is, ugye én vezetem a magyar-török baráti tagozatot, tehát ez is azt jelzi, hogy mi ezt kiemelt területnek tekintjük.
Most a pártkapcsolatokat illetően ott érdekes a helyzet. Van egy párt a török parlamentben ez az MHP néven rövidített párt, ami a volt Szürke Farkasoknak az utódpártja, legalábbis nevezzük így leegyszerűsítve az ottani szélsőjobb, ezt szokták mondani, nevezzük így, vagy radikális jobboldal. Ők most már a harmadik legerősebb párt, de kérdéses a jövőjük, mert nagyon magas Törökországban a bejutási küszöb, 10 százalék és ők pont a határon vannak. 10 százalék, ez kemény, ezért is van kevés párt Törökországban. Van a kormányzó AKparty, van a Köztársasági Néppárt, ami az Attatürk pártjának a jogutóda, sokáig az egyedüli párt volt Törökországban, ami a balközép irányultságnak felel meg, de nacionalista, tehát egy baloldali nacionalista párt, a harmadik ez az MHP, és negyedik erőként benn van még a Béke és Demokrácia pártja, amely azért érdekes mert nem pártként indult a választásokon, hanem egyéni jelöltekkel jutott be és ott alapítottak frakciót. Ez gyakorlatilag a kurdoknak a pártja, jórészt kurdok vannak benne. Mi azt a politikát érezzük magunkhoz közel, amit a kormányzó párt folytat Törökországban, tehát az AKP és személy szerint Erdogan kormányfő. Sajnos, az MHP pedig nagyon élesen támadja a kormányt - ebben a tekintetben nem értünk velük egyet. Egyébként meg az eszmei gyökerekben viszont nagyon sok hasonlóság van: az MHP a pánturanizmust hirdeti.
Politikailag hogyan lehet ezt megoldani? Az eszmei gyökerek közösek egy ottani radikális ellenzéki párttal, de amúgy a gyakorlati, napi tapasztaltok a jelenlegi kormánypárt mellett szólnak.
Hegedűs Tamás: Eddig még nem sikerült megoldanunk. Bár nem elutasítva az MHP kezdeményezését, de mondjuk úgy pihentetjük ezt a kapcsolatfelvételt. Próbáltunk hivatalosan az AKP-vel kapcsoltatot teremteni, ez eddig még nem sikerült, annak ellenére, hogy sok AKP politikussal kifejezetten baráti viszonyunk van most már. Valószínűleg ők is taktikáznak, mert eléggé ritka, hogy egy kormányzó párt egy ellenzéki párttal veszi fel a kapcsolatot. Mi azért abban bízunk, hogy azért ez változni fog. Nyilván nehezíti ezt, hogy AKpartynak a céljai között szerepel az Európai Néppártba való bejutás.
Most már a nyugati sajtó sem iszlamistázza őket, esetleg middle islamist-nak mondja, most már, jogosan, egyfajta "keresztény-demokrata" vonulathoz sorolják őket. Lehet, hogy meglepő, hogy miért őket tekintenénk mégis pont elsőszámú partnernek, dehát ennek az az oka, hogy a nemzeti érdekérvényesítés tekintetében Törökországban egészen máshol van a centrum. Ami ott mondjuk egy centrum politizálásnak számít, az nálunk már szélsőséges nacionalizmus volna. Amilyen keményen, markánsan az AKparty kiáll a nemzeti érdekérvényesítésért az Európában csak az erősen nacionalista pártokra jellemző. Egészen máshol van a tengely. De nem zárkózunk el azelől sem, hogy az MHP-vel fölvegyük a kapcsolatot, hát nyilván ez függeni fog a választási eredményektől is.
Helyi szinten egyébként vannak már együttműködések, például, amit személyesen is sikernek tekintek, meg örülök, hogy részt tudtam benne venni. Egy Jobbikos vezetésű város van Magyarországon, Jobbikos polgármester van és Jobbikos képviselői többség, ez Tiszavasvári. Nekik most sikerült egy szép török testvérvárosi kapcsolatot létesíteni, és én részt vehettem a közvetítésben. Ez Osmaniye városa, a szíriai határhoz viszonylag közel, 200 ezres város, tehát sokkal nagyobb, mint Tiszavasvári, fejlett iparral és mezőgazdasággal, egyetemmel, és ami külön érdekessége Osmaniyének, hogy ott van Bartók Béla emlékmúzeuma, ugyanis ott gyűjtött török népzenét a környéken, tehát ilyen kultúrális kötődés is van. Ez a testvérvárosi kapcsolat ez rövidesen hivatalos lesz, tehát az Osmaniyebe képviselőtestület megszavazta, rövidesen sor kerül a polgármesteri látogatásra. Ennek a városnak a polgármestere például MHP-s.
Folyt. köv.
