Beszélgetés Hegedűs Tamással (Jobbik), a parlament magyar-török baráti tagozatának elnökével - 2. rész

A beszélgetés első részében Hegedűs Tamás segítségével megismerkedhettünk a török-magyar kapcsolatok lehetséges történeti gyökereivel. Ezután a Törökország EU csatlakozásának esélyeiről, az ország jelenlegi állapotáról esett szó, - ahogyan azt az Országgyűlés magyar-török baráti tagozatának elnöke látja.

Hegedűs Tamás: Minthogyha a többi párt nem mérné fel annak a jelentőségét, hogy mit jelent Törökország emelkedése és helyzetbe kerülése, illetve azokat a különleges kapcsolati lehetőségeket sem, amiket ez rejt. Nem látok egyik pártban sem kellő érdeklődést, kellő felismerést.

Dehát a mostani magyar vezetésű EU elnökség programjában ez benne van, hogy (más csatlakozásra váró országok mellett)  Törökország EU csatlakozásával kapcsolatban is haladást kell elérni...

Hegedűs Tamás: Ez igazándiból a kormányzat szintje, tehát az, hogy a török EU csatlakozás ügyében haladást kell elérni, ez nem  a parlamentben dől el, hanem a külügyminisztériumban, és viszonylag technikai szinten. Ugye, azt tudjuk, hogy magyar kormány támogatja Törökország EU csatlakozását, de nagyon nehéz. Vannak ellenérdekelt országok, amelyek nyilvánvalóan politikai okokból blokkolják ezeket a tárgyalási folyamatokat. Gyakorlatilag majdhogynem leállt a dolog, a magyar diplomácia meg nem arról híres, hogy külösebben harciasan lépne föl, még a saját érdekekért se. Én azt hiszem, hogy magyar diplomácia elsősorban az alkalmazkodásáról híres, sajnos, valójában nem fog lényeges áttörést ebben elérni. Persze még, ha nagyon elszánt lenne akkor is nehéz lenne.

Törökország EU csatlakozási esélyeit Ön hogyan látja? Van ennek reális esélye? MIóta is tartanak az ezzel kapcsolatos egyeztetések? 30-35 éve?

Hegedűs Tamás: Ennek több szakasza volt, a tényleges csatlakozási tárgyalások csak 2004-ben kezdődtek. Dehát tényleg nonszensz lett volna, amíg bármikor katonai puccs dönthette meg a választott kormányt, - eléggé rossz viszonyok voltak Törökországban. Dehát azért az látható, hogy óriási változások voltak e tekintetben, ma már, évek óta, Törökország majdnem minden mutatójában ott tart, hogy tag lehessen, a belső berendezkedését tekintve.

Én személy szerint sajnálnám a törököket, ha belépnének az EU-ba, mert sokkal nagyobb  lehetőségeik vannak így, hiszen ez a szabad kereskedelmi lehetőség ez adott , tehát a gazdasági kapcsolatok azok virágoznak, ugyanakkor az európai uniós tagság egy csomó olyan adminisztratív kötelességet, meg köteléket jelent, ami nem megkönnyíti, hanem megnehezíti a dolgokat. Nekik nem érdekük az, ez az én személyes véleményem, hogy egyoldalúvá váljanak ezek a kapcsolatok, hiszen, mint mondtam nekik belső-ázsia és a közel-kelet felé is érdekeltségeik vannak.

Én inkább azt tartom reálisnak, mindenféle fenyegető előjel nélkül, bár ezt Martonyi külügyminiszter úr rossz forgatókönyvnek nevezte, én nem tartom olyan rossznak, hogy egyfajta ilyen EU-Ottomán birodalom születik újra, immár gazdasági eszközökkel. Megmaradna természetesen erős kapcsolatokkal Európa felé is, de Törökország geopolitikai és geostratégiai helyzete egy tényleges híd, bár ugye mi szeretjük önmagunkat is hídnak beállítani. De Törökország tényleg ott van Európa és Ázsia határán, tehát ez valószínűleg nekik jobban megfelel.

Úgy látom, hogy belpolitikai okokból Törökországnak és a török kormányzatnak fontosabb az európai uniós tagságnak a kilátása, mint maga a tagság. Az, hogy ők tagvárományosok, azért annak komoly szerepe volt abban, hogy nem történt végül puccs az Erdogan kormány ellen, hiszen volt olyan helyzet, amikor Abdullah Gült köztársasági elnökké választották, akkor a török hadsereg részéről azért egy elég komoly figyelmeztetést kapott a kormányzat.

Ez az ami egy nagyon fontos Törökország belső viszonyainak megértésében, hogy Attatürk örökségének van egy árnyoldala. Egyfelől, miközben rendkívül nagyra becsülöm Attatürköt, ha török lennék akkor én is valószínűleg kultikusan tisztelném, hiszen egy óriási dolgot hajtottak végre a 20-es években.  Hiszen egy hozzánk hasolóan az orzságot menyomorító békediktátumot elutasítottak, felkelést hirdettek. Ahhoz képest megháromszorozták az országuk területét egy népfelkeléssel, ez elképesztően nagy tett. Az elképzelések szerint Törökország Ankara és környéke lett volna, és kész. Tehát óriási dolog, hogy közben letette egy modern nemzetállamnak az alapjait, egy birodalom romjain. Az ottomán birodalom nem ilyen alapon volt szervezve, az egy multietnikus, multikulturális birodalom volt. Tehát óriási tettet hajtott végre.

Viszont az utódainál elindult egy olyan struktúrának a kialakulása, amit árnyékállamnak, vagy mélyállamnak, deep state-nek mondanak, ami gyakorlatolag a választott hatalomtól függetlenül működött elsősorban a hadseregben. Sok helyen az olvasható, hogy ők a szekularizációnak az őreiként voltak értelmezhetők, dehát, persze a jelszó az ez volt, de valójában egy illegitim hatalomgyakorlási forma alakult.

Sokan úgy vélik, hogy a hadsereg befolyása a jelenlegi kormányzó pártok alatt jelentősen csökkent, ezzel párhuzamosan az iszlám befolyása meg növekedett. Így van ez?

Hegedűs Tamás: Ez pontosan így van, ez egy szívós politikai stratégiának az eredménye, amit Erdogan kormányfő valósít meg. Azért ez a befolyáscsökkenést én úgy értelmezném, hogy visszakerül a hadsereg oda, ahová való, mert egyébként a hadseregnek a presztizse azért továbbra is nagyon magas Törökországban és ez látható is. Tehát azért egy török katona az török katona, nagyon komoly becsülete van, de a politikára való befolyása az nagy mértékben csökkent, és ez így helyes.

Egy olyan környezetben lehet a kormányzó pártot iszlamistának mondani, ami egy egy nagyon erőteljesen és sokszor erőszakosan szekularizált környezet. Azért azt mégiscsak túlzásnak tartom, így külsős szemmel, hogy egészen egy legutóbbi törvénymódosításig az volt a helyzet, hogy úgymond fejkendősök nem járhattak állami egyetemre.

Törökországban...

Hegedűs Tamás: Törökországban, tehát nem Franciaországban, igen. Miközben a lakosságnak körülbelül 50 százaléka tradícionálisan vallásosnak tekinthető. Őket kizárni az állami felsőoktatásból, azért az mindenképpen diszkriminatív. Tehát az erőszakos szekularizációhoz képest mindenképpen tekinthető "iszlamistának"a kormányzat, dehát ez egy nagyon visszafogott iszlám jelleget takar, miközben mondjuk a nőknek a jogait a korábbiakhoz képest lényegesen kiszélesítették, egy sor olyan reformintézkedést valósítottak meg, ami a sztereotíp elképzelések szerint nem felel meg az iszlamizációnak, tehát azért óvatosan kell bánni ezekkel a kategóriákkal. Itt sokkal inkább egy hatalmi küzdelemről van szó és az én értelmezésem szerint, a nemzeti érdek képviseletéről. Ugyanis azok a kormányzatok, amelyek Kemal Attatürk halála után az országot vezették, azok nagyon szépen beilleszkedtek a globális világrendbe, mégpedig annak is az Egyesült Államok által dominált felébe. Innen ered ez a szoros Izrael barátság is, Törökország részéről. Inkább megfeleltek a globális érdekeknek, mint a nemzeti érdekeknek. És hát lenn is voltak a szegénységben, tehát nem nagyon fejlődött az ország, főleg összevetve a mostani dinamizmussal.

Tehát akkor ez az Erdoganféle politika.

Hegedűs Tamás: Ez a nemzeti érdeknek a megvalósulását jelenti. Volt már  egy ilyen kísérlet egyébként, amikor Turgut Özal volt a miniszterelnök, a 80-as években. Ő volt még egy olyan miniszterelnök, aki egy ilyen erőteljesen nemzeti irányvonalat vitt, sajnos viszonylag fiatalon meghalt, él a gyanú, hogy esetleg megmérgezték, de a hatóságok szerint betegségben halt meg. Igazából ő kezdte el ezeket a nagy nemzeti reformokat. Aztán megint volt egy hosszú szünet, mert korruktabbnál korruptabb kormányok váltották egymást a 90-es évekbe. Igazából az, amit most az AKparty csinál az most a Turgut Özalféle irányzatnak a folytatása. De, hogy ez mennyire rázós ügy, azért az mutatja, hogy korábban 10 évenként volt katonai puccs Törökországban, 1950-ben, 60-ban, 71-ben és 80-ban. 1960 -ban úgy volt, hogy felakasztották a miniszterelnököt, meg a belügyminisztert, tehát ez nem egy piskóta ott. És az is emlékezetes, hogy a ma kormányzó pártnak az elődpártja ez a Refah (Erény pártja), ennek most halt meg az alapítója, az akkori elnöke, Erbakan, aki valamelyik koalíciós kormányban miniszterelnök volt. De az a kormányzati ciklus az úgy ért véget, hogy a hadsereg nyomására a bíróság feloszatta magát a pártot, börtönbe ugyan akkor nem kerültek, de Erbakan korábban volt börtönben. Sőt, a mai miniszterelnök, Erdogan kormányfő is annak idején volt börtönben, azért mert olvasott eyy olyan verset, amit iszlamistának minősítettek és a vers elolvasásáért börtönbe került.

Nagyon viszontagságos volt a mai kormányzó párt útja a hatalomba, hiába hatalmas volt a tömegtámogatottsága, állandóan a betiltás, meg a börtön árnyéka ott lebegett a fejek felett. Ez egy nagyon szívós politikai játszma volt, hogy ez a legitimen választatott hatalom megerősítse a saját pozícióit az illetgitim háttérhatalommal szemben. Ennek sok fontos szempontja volt, kulcsfontosságú volt ezen a területen a 2009. szeptemberi népszavazás, amikor módosították a legutolsó katonai puccs után megfogalmazott alkotmányt. Olyan, számunkra banális dolgok kerültek bele, minthogy például egészen addig egy katonát csak katonai bíróság elé lehetett állítani, sokszor kéz kezet mos alapon. Tehát az, hogy katonatisztet polgári bíróság elé lehet állítani ez ennek a következménye, az is, hogy az alkotmánybírák kiválasztásában a parlamentnek is legyen beleszólása, mindez most valósult meg. Gyakorlatilag az egész népszavazás erről szólt, hogy a választott hatalomnak a befolyását visszaszerezni a politika fölött. Hát a kritikusai persze ennek az ellenkezőjével érveltek, hogy a kormány igyakszik túlhatalomra. Dehát egy választott hatalom részéről, azt hiszem, az teljesen legitim törekvés, hogy gyakorolhassa is a hatalmát.

A másik, ami fontos ebben, hogy igen komoly perek indultak, a legnevesebb tán az Energekon per, ahol tábornokok, alkotmnybírák, tehát a korábbi politikai elitnek a fajsúlyosabb krémje ül most a vádlottak padján államellenes összeesküvés címén. Azért ez valószínúleg nem kitaláció, ennek van alapja.  Tehát tulajdonképpen Törökországban, ami a háttérben zajlik az utóbbi 8 évben az a választott politikai hatalom és az illegitim politikai hatalomnak egy nagyon kemény küzdelme, ami most úgy tűnik, hogy végleg Erdogan kormányfőnek a javára dől el. Azt egyébként ő meg is előlegezte, hogy amennyiben meglesz a megfelelő politikai felhatalmazás, akkor egy új alkotmányt fog megalkotni.

Ha jól tudom, ott is kétharmad kell ehhez a választáson...

Hegedűs Tamás: Úgy gondolom, talán igen, most ezt nem is tudom pontosan. Mindenesetre a támogatottsága nagyon nagy a kormányzatnak, hiszen ez a politikai ez úgy valósítja meg a gazdasági fejlődést, hogy például a demokrácia is kiszélesedik, és a mindennapi élet viszonyai is javultak.

Köszönöm a beszélgetést!